Fekete-fehér kép még nem volt, kezdem egy kicsit talán kevésbé klisé-szerűvel.

Ez egy beauty dish próbálkozás, először high-key képként szerkesztve, aztán visszatérve az FF-hez. Ott, akkor, ezzel a technikával pár képet készítettem, és amikor számítógépen nézegettem őket ráakadtam erre a gyöngyszemre. Megtetszett, tovább foglalkoztam vele és ez sült ki belőle. Tetszett a sál szövetének az anyaga, amit a képen is megtartottam, a gyűrű is kicsit dob a látványon, és sikerült egy viszonylag homogén hátteret találni, hogy összeálljon az amit akartam.

Honnan jönnek a jó ötletek? A kép nem válaszolja meg a kérdést, de felveti azt.

Egy kibelezett szekrény látványa (mely pont megfelelő magasságú volt ahhoz, hogy be lehessen mászni a belsejébe), ihletet adott a modellnek egy laza poén erejéig, hogy kezeivel a szélébe kapaszkodva, arcát kidugva a kamerába mosolyoghasson. Egy fokkal komolyítva a témán, valamint az egyik kezet elhagyva született a kép a még igen karakteres kültéri lemenő nap fényénél. Nem is rossz ötlet.

Egyenlőre cím nélkül; ez az, amiben hiányosságaim vannak, ha a képre ránézve egyből nem ugrik be valami jó cím, akkor menthetetlenül nagy hülyeségek jutnak csak eszembe. De várom az ötleteket.